C I T R A N C S

2012-02-06T15:45:00.004+01:00

Ééés itt a megfelelő alkalom, hogy újrakezdjem az írást! Nem is tudom megmagyarázni mi történt, miért is hagytam abba. Talán a facebook tehet róla, ahonnan nyomban törölném magam, ha nem tartana vissza az, hogy így kevesebbet tudnék azokról az emberkékről, akik fontosak, de messze vannak tőlem és ritkán kapok hírt felőlük. Szóval facebook marad, bár idegesít az a sok-sok felesleges információ, amivel bombáznak nap mint nap. Mostanában már a híreket is hanyagolom, mégha szűkebb látókört is eredményez. Eleget stresszeltem az utóbbi egy-két hónapban életem legnehezebb vizsgaidőszaka miatt, a nyaramon és az időn, ami úgy rohan, hogy észre sem veszem és elmúlnak olyan pillanatok, amiknek tovább kellene tartaniuk. Próbálok valami értelmes időtöltést találni erre hétre, hogy kihasználjam a rám szakadt szabadságot így a vizsgák után, de a mai napom is úgy telt el, hogy a legmegerőltetőbb ténykedésem a kávéfőzésben és a tejhabkészítésben merült ki...:) Szeretném valahogy behozni azokat a napokat, amikor Kedvest mellőztem a belgyógyászat miatt (a cél érdekében tegnap 15 év után korcsolyát húztam a lábamra:D) és unokahugi is hipp-hopp 2 éves lett, az ő életéből sem szeretnék kimaradni. Sok-sok tervem van de nem csak erre a hétre, hanem a következő pár évre, most már "csak" a megvalósításon kellene dolgozni...

2010-10-23T22:27:00.003+02:00

Kicsit kiestem a blogolásból...mindig csak eltűntek a gondolatok a fejemben, pedig legtöbbször az akarat is megvolt, hogy na, ezt most muszáj leírnom, nem hagyhatom ki a blogomról, ha már 5 éve vezetem. Tehát nem az a probléma, hogy nem lett volna miről írnom, mert ennyi érzéshez-élményhez-hangulathoz, ami június óta kerülgetett és megérintett nem is tudom volt-e valaha is szerencsém.
Merthogy voltam bátor táborozni, ami életem legeslegjobb döntése volt(nem túlzok, még annál is jobb, hogy az orvosi pályát választottam). Azt a rengeteg szeretetet és azt az odaadás, ami a táborozó gyerkőcökben lakozott, nem hinném, hogy bárki is ilyen mértékben át tudja adni a másiknak - ehhez talán bele kellene kóstolni abba, amin ők keresztül mentek. Amit persze nem irigylek (hiszen ki vágyna egy halálos kórral megküzdeni a gyermekkor legszebb évei helyett), mégis lenne mit tanulni tőlük...méghozzá előzékenységet, segítőkészséget, elfogadást és még sorolhatnám. Én igyekeztem magamba szippantani belőle amennyit csak tudtam:)...ha már egy hetet velük tölthettem "meseországban", nem jöhettem csak úgy haza. Ezt a bejegyzést azért is húztam halasztottam ilyen későre (4 hónap telt el a tábor óta), mert nem tudtam összerakni, mondatokba foglalni azt a sok-sok impulzust, ami ott ért engem. Zsófi, akivel házicimbik és egyben barátnők lettünk, ő fogalmazta meg a legtalálóbban, hogy "megosztottak velünk egy titkot, amit szeretnénk, de egyszerűen nem tudunk másnak elmondani. ezt át kell élni." Jövőre ha rajtam múlik ismét megyek.
De addig még....hmmm....pl. jövő héten irány a gyerekosztály, 5 nap manók között, alig várom... :-)

2010-10-08T10:07:00.000+02:00

2010-08-22T14:42:00.002+02:00

"...When you say you love me,
Do you know how I love you?"
(Josh Groban)

2010-08-17T11:12:00.000+02:00

Szeretlek.

2010-08-17T09:23:00.002+02:00

Azt hiszem ideje változtatnom a módszeren, ahogy lereagálom az egyes helyzeteket és ha valami bánt, akkor nem magamba fojtom és visszaütök, hanem inkább kimondom mi a gond. Már épp itt volt az ideje, hogy ezt megtanuljam. Eddig soha senki nem vette észre, ha visszaütöttem, mert nem érdekelte őket...és végül a számomra legfontosabb embernek okozok fájdalmat. Nem akartam, hogy így legyen, nem számítottam erre.
Már nem tudom még egyszer elmondani, hogy mennyire sajnálom. Kifogytam a szóból. Az ember nagyobb vétkekért nem vezekel ennyit.

2010-07-28T14:34:00.002+02:00

Megállt az idő a blogomon... nem, nem hagytam abba az írást. Csak történt egy s más és még szavakba-mondatokba-hosszú írásba kell öntenem. Talán majd ma éjjel.

2010-05-21T12:36:00.001+02:00

Dóri keresztelője

2010-05-21T12:25:00.002+02:00

Megint égtem, nem most, még egy hete, Lillástól....Ki gondolná, hogy a pozsonyi lamacsi teszkóban is össze lehet futni ismerőssel, miközben az óvszeres polcnál állunk és tanulmányozzuk az újdonságokat. Hát igen, az én kezemben épp egy terhességi teszt volt, a Lilláéban meg egy meggyes síkosító és épp azzal voltunk elfoglalva, hogy milyen lehet az extra nagy orgazmust elősegítő durexes 14 eurós síkósító, amikor egy fickó ránk köszönt. Lilla japános tanítványa. Tanszékvezető a természettudományin. Éreztem, ahogy az egész fejem elvörösödik, pedig én nem is ismertem a pasit... Mindez azzal folytatódott, hogy kellett vennem esőköpenyt a bátor táboros képzésre. Sárga, átlátszós, zacskós, furcsa alapanyag, 89 cent és óriás-óvszeres hatása van. Ami még jobb, hogy esős hétvége következett, tehát egy napot Hatvanban ebben az izében töltöttem. Egészében véve amúgy a képzés szuper volt, nagyszerű emberkéket ismertem meg, alig várom a tábort... talán lazításként itthon is röfögnöm kellene, mint ahogy ott, csoportosan tettük. Hm.

2010-05-08T11:28:00.005+02:00

És az angyal a válladra száll,
És a másik a zongorán áll,
És a fénycsík is körbeért már, de még nem tudod, nem tudod:

Hogy hiába hüppög mindenki,
Hiába ujjong mindenki,
Hiába ordít mindenki,
Nem szerethet mindenki....

2010-05-01T22:23:00.003+02:00

Egész nap nem volt időm gondolkodni máson, mint a hormonokon és a vérszegénységen...aztán az esti kocogásom után egy pokrócban összekuporodva bámultam ki a fejemből. Máskor teljesen megnyugszom tőle, ma viszont...elkapott a depresszió a vészesen közeledő vizsgaidőszakomtól meg hogy mostantól minden napom reggeltől estig a könyvek felett tölthetem. És még mindig megijeszt, meg a nyár is megijeszt és még egy csomó minden, amit talán nem ide kellene leírnom. Inkább alszom. Ez a hét az alváson kívül más örömöt nem igazán adott.

2010-04-25T20:07:00.003+02:00

Erikának...hogy kicsit jobb kedve legyen.... :-)

"A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.

- Légy szíves... szelídíts meg engem! - mondotta.

- Nagyon szívesen - felelte a kis herceg -, de nincs sok ráérő időm. Barátokat kell keresnem, és sok mindennel meg kell ismerkednem.

- Az ember csak azokat a dolgokat ismeri meg, amelyeket megszelídített - mondotta a róka. - Az emberek már nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Kész dolgokat vásárolnak a kereskedőnél. De minthogy barátokat nem árul egy kereskedő sem, az embereknek már nincs barátjuk. Ha barátot akarsz, szelídíts meg engem!

- Hogyan kell azt csinálni? - kérdezte a kis herceg.

- Nagyon türelmesnek kell lenned - felelte a róka. - Először leülsz egy kicsit messze tőlem, így, a fűben. Én rád sandítok, és te nem szólsz semmit. A beszéd félreértések forrása. De mindennap egy kicsit közelebb ülhetsz...

Másnap visszajött a kis herceg.

- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet..."

/Saint-Exupéry - A kis herceg/

2010-04-23T17:20:00.002+02:00

Délután végre megkaptam Az Értesítést... június 24-én irány a Bátor Tábor! :-)
Sikerélményem van. Tök jó, hogy végre csinálok valami hasznosat :)))

2010-04-18T23:25:00.004+02:00

Nem tudom szavakba önteni, hogy hogy érzem magam. Ilyen szar hetem nagyon rég volt. Így vasárnap estére már nem vagyok képes másra, csak ülni egy csomag pézsével és a könnyeimet törölgetni. Holnaptól már legyen jobb......elég volt ennyi, bőven.

2010-04-09T11:56:00.004+02:00

Keresztanya leszek...10 nap múlva. El sem hiszem. Leírhatatlanul csodás dolog, ahogy a testvérkém icipici kislánya rámmosolyog. Meg ahogy megszorítja az ujjam. Vagy akár elszundít a karomon. Egészében nehéz felfogni, hogy ennyire rohan az idő...hogy ő már anyuka, pedig nemrég még együtt labdáztunk meg gesztenyét gyűjtöttünk a parkban....meg Szeliben őrültködtünk, tyúkokat löködtünk a kerítés tetejéről, hogy megnézzük tudnak-e repülni, ha már egyszer madarak... Tegnap voltunk a papnál megbeszélni a részleteket - azóta azon gondolkodom, hogy lehet-e valami táplálkozási zavara, vagy alapjáratban ennyire sovány, hogy szinte aggódni kezdtem nem szóródnak-e szét a csontjai, miközben bekísért a házába. Szerintem a kutyája nagyobb súlyt nyom, mint ő.
Végére értem Szex és New Yorknak...mind a 6 évadot lenéztem és talán túl érzelgős lettem, vagy csak a közelgő nehéz napok az oka, de a befejező részt végigbőgtem. A reggeli sminkem teljesen lefolyt rólam (ami azért volt rajtam, mert mentem a gyerekorvoshoz, aki még mindig az allergológusom, hogy adjon valamit a szemeimre, különben vele fogom vakartatni naphosszat amikor elkezdenek viszketni na és ő mindig megdícsér, hogy milyen szép vagyok, szóval muszáj volt összeszednem magam).
És megjártam hétvégén Pestet is, voltam a Bátor Táboros meghallgatáson...próbáltam kicsikarni magamból a lehető legtöbb kedvességet, hogy minél szimpatikusabb legyek, hogy akarjanak engem...mert én már nagyon beleéltem magam. Eredmény 2 hét múlva. Utána még mielőtt hazaérhettem volna, Judyval és Róbival volt randim.....persze a megszokott lepukkadt büdös kocsmánkba mentünk és épp élőzene volt - a sörhasú csapos meg rámkattant és mindenáron táncolni akart velem (így hát a mellettem ülő srácot kineveztem a pasimnak....és nem sokkal később bejelentkezett az Igazi, a csapos meg csak nézett, hogy ilyen szemtelen módon csalom egyiket a másikkal....)
Ja, imádom a belgyógyászatot, ezt közzétettem már? És Czeizel Endre mellé lett egy új példaképem: a belgyógyászatos dokink...Isssstenem, hogy ő mekkora agy...egyszerűen MINDENT tud! Habár szinte minden héten szivat az írásbelikkel, az a délelőtt egyszerűen az egész hét csúcspontja és azért a pár óráért örülök, hogy az orvosira járok. Tegnap ráadásul végre igazi pácienstől vettem vért és túl vagyok az első intravénás injekción is (habár ez utóbbit csak a csoporttársaimmal egymásnak szurkodtunk...).
Elmúlt dél....áhhh...megyek tanulni.

2010-03-26T18:06:00.003+01:00

Voltunk Prágában...és beleszerettem. Ez a város egyszerűen gyönyörű! Még azt is élveztük, amikor eltévedtünk, pedig már a lábunkat sem éreztük az egész napos városnézéstől... :D Örülök, hogy ott lehettem, na és annak még jobban, hogy a csajokat is rábeszéltem.
Ezen a héten újra magyarbuliztunk, ami tök jó volt, mint mindig...leszámítva a végét, ami az egészet az eddigi legrosszabb magyarbulimmá változtatta. Majd idővel elfelejtem...vagy nem.
Mintha újra egy 4 évvel ezelőtti gimibuliban lettem volna, csak az akkor egy kicsit rosszabb szituáció volt. Mindenesetre a tegnap délután/este tökéletes volt, ami a keddet némiképp helyrehozta... Az óváros tavaszi romantikus hangulatát nem múlja felül semmi: amikor már nincs rajtunk 10 réteg ruha, hanem csak egy vékony kabát, és teljes valójában érzem, ahogy átölel....
Most minden olyan.... jóó...
*legszívesebben teletömném a blogom apró szívecskékkel :-)

2010-02-21T10:22:00.002+01:00

2010-02-20T20:20:00.004+01:00

Egyfolytában bénázok. Most pl. felfáztam, jó alaposan...már harmadik napja fekszem és veseteát vedelek zold teával felváltva. Nem az a bajom, hogy nem esik jól az édes semmittevés (habár nem igazán sikerul megszokni a helyzetet, hogy csak úgy tankonyvek nélkul heverek az ágyamon a megszokott 6 órás alvásidomon kívul...), hanem az, hogy egyrészt magamnak koszonhetem, mert túltaktikáztam a mikrobiológiát: elmentem egy tok vékony pulcsiban vizsgázni azzal a céllal, hogy minél szimpatikusabb legyek, de nem számoltam azzal, hogy hazafelé 1 órát kell tomegkozlekednem Pozsonyban a hóesés miatt és 3x szarrá fagyok a busz- és villamosmegállókban, ráadásul még Szerdahelyen is vártam negyed órát anyura, mert nem bírt elszakadni tesóméknál a világ legtokéletesebb babájától... Szóval így jártam, de hogy ez ne legyen elég, naphosszat azt hallgatom itthon, hogy eszetlen vagyok meg felelotlen és hogy lesz belolem igy orvos, ha még magamra se vigyázok, bla bla bla. Az egyik ilyen adagot délelott kaptam, miután apu kiváltotta a gyógyszerem - a megszokott temperamentumunkkal osszevesztunk és persze induláskor elfelejtettem leengedni a kéziféket, de mivel ilyen még nem tortént velem, fogalmam sem volt, hogy mért sípol a keresztezodésekben induláskor a kocsi, csak félúton esett le, hogy mi van - ezzel kezdetét vette a kovetkezo vita arról, hogy mért nem figyelek oda és hogy lehetek ilyen lehetetlen.
Igazából már furcsa is lenne, ha nem csapnánk ossze minden hulyeségen...mert persze egyikunk se hagyja magát. Mi lesz, ha az apu már vén papóca lesz?! Egész nap egymás vérét fogjuk szívni :D

2010-02-18T21:21:00.006+01:00

Belémfagyott a szó az utóbbi pár hétben (hónapban?), pedig csupa pozitív dolog történik velem, nem is lehetne ennél jobb - vagy legalábbis álmomban sem kívánhatnék jobbat. Vizsgaidőszaknak hála a jó Istennek vége, mindent kihoztam belőle, amit csak lehetett (habár utolsó nap már reszkettem a fáradtságtól, közvetlenül a vizsga előtt meg röhögőgörcsöt kaptunk Erikával a nagy semmin és azt hittük, hogy teljesen elment az eszünk....ha belegondolok az egész mikrobiológia nevetve sikerült - persze egyáltalán nem voltam magabiztos és minden baktérium teljesen egyformának tűnt, de az a régóta várt szerencse végre megpártolt. Így hát egyenesbe jöttem, a nyári patológia után talán már végre azt mondhatom, hogy lesz belőlem valami.....
Apropó, nyár. Bátor Táborozni szeretnék 10 napot beteg gyerekek nevelőjeként. Kíváncsi vagyok kapok-e visszajelzést. Szeretnék már végre valami olyat csinálni, amivel segíthetek is. Ez így nagyon száraz, hogy naphosszat telefonkönyveket magolok, így lassan eltűnik a szemem elől a cél, hogy miért is hajtok ennyire. Bátor Tábor meg nincs Afrikában/Közel-Keleten, tehát legalább anyu-apuval nem kell megküzdenem, hogy elmehessek...áhh, várom, hogy válaszoljanak!!

Pénteken diákbáloztunk-együtt aludtunk-együtt ébredtünk-egymáshoz bújtunk-és annnnnyira leírhatatlanul tökéletes volt...Vasárnap pedig valentinoztunk...legszivesebben minden apró mozzanatot kimásolnék és leírnék a fejemből, nehogy bármit is elfelejtsek, mert túl szép volt ahhoz, hogy akár a legkisebb részletek is csak úgy elmúljanak.

....szeretem.
/a fejem béna, tudom. ez van./

2010-02-04T18:23:00.002+01:00

"When I´m good, I´m very good. But when I´m bad I´m even better"

Imádom Samanthát a Szex és New Yorkból! Ezt az idézetet meg most valahogy magaménak érzem... :D
(ja, és Cati, Te is eszembe jutottál róla:))

2010-02-02T11:09:00.003+01:00

Lehet, hogy elvetemült vagyok, de már alig várom, hogy ELKEZDŐDJÖN VÉGRE A NYÁRI SZEMESZTER!!!! Utálok itthon ülni és reggeltől estig a könyv felett rohadni!!! Totálisan elegem van!!!!

2010-01-26T21:49:00.002+01:00

Húúúú...voltunk Adagio-koncerten, anyuval. Nem tudtam mire számítsak és azt se tudtam felmérni, hogy mit kaptam a második sorba szóló jegyekkel. Karnyújtásnyira énekelték a I say a little prayer for yout, Delilaht, New Yorkot....nagyon beleéltem magam, sikerült kikapcsolnom minden mást a fejemben és nem maradt más, csak a zene. Rég történt velem hasonló. Pedig gimi alatt csomószor feküdtem gyertyafénynél az ágyamon romantikus számokat hallgatva és álmodoztam a tökéletes szerelemről, az orvosi karrieremről, hogy lesz-e olyan szerencsétlen a gyerekem, hogy örökli a hajszínem és hasonlók. Most meg...minden percem be kell osztani, hogy érkezzek a dolgaimmal. De már csak 15 nap ha jól számolom, aztán kezdődik a nyári szemeszter (újabb mókuskerék, igen), egy kicsit szusszanhatok és intenzíven Vele lehetek.
Apropó, hol vegyek kisestélyit a diákbálra?

2010-01-18T22:21:00.003+01:00

Ma éjjel is Pozsonyban akarok lenni. Hóesésben csókolózni. Intenzíven örülni Neki...meg annak hogy úgy néz ki tényleg elviseli mellettem a vizsgaidőszakot...
Szeretek kiskifli lenni...szeretek mellette ébredni.
Jó Vele.

2010-01-15T10:19:00.002+01:00

"If I ever lose my faith in you
There'd be nothing left for me to do"

2010-01-08T10:07:00.002+01:00

Manócska úgy döntött nem bírja tovább odabent és idő előtt megszületik, így lett egy Dóránk, nagynéni lettem meg minden....áááá, el sem hiszem!! :))))))

2009-12-26T19:28:00.004+01:00

Kicsit eltűntem megint, nem szándékosan, csak így jött ki... Biokémia sikerült, el sem hiszem. Úgy tűnik most mégis vigyáztak rám az angyalkáim, mert valahogy minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. A vizsga előtt eddig szokatlan tüneteket produkáltam: ez alkalommal nem bőgtem össze-vissza az idegességtől, hanem benáthásodtam és hőemelkedésem volt és a testem mintha kezdte volna felélni önmagát...utolsó éjjel már aludni sem tudtam. 2 óra elteltével azon kaptam magam, hogy éber álomban hidrogén-atomokat számolok és sehogy sem jön ki az nikotinamid-adenindinukleotid-foszfát leadott protonjainak száma a reakció végén...szóval felkeltem és reggelig tanultam, majd úgy, mint aki a kivégzésére indul, 6:45kor beléptem a suliba. Még az öltözős néni se volt ott, olyan korán odakészítettem magam. Tesztet írtunk, megírtam, szóbelin meg egyszerűen tökéletes kérdéseket húztam...fél 2kor léptem ki a tanszékről és olyan éhesnek és fáradtnakazt hiszem még soha életemben nem éreztem magam. Aludni persze nem volt idő, mert este Töci vacsorát főzött...és annyira szuper este volt...még az sem érdekelt, hogy a szemeim már égtek a fáradtságtól. Talán mert imádok Vele lenni... Minden egyes pillanatot, minden egyes gesztust, minden pillantást, minden ölelést....ezt a fotót pedig most kaptam és ahogy nézegetem, mintha simogatnák a lelkem...

2009-12-11T19:56:00.002+01:00

Bele vagyok kicsit fáradva az állandó harcba a tanárokkal, a könyveimmel, a vizsgáimért. Hogyha nem szenvedtem volna meg azért, hogy felvegyenek, hogy az eddigi tantárgyak a hátam mögött legyenek, talán már rég dobbantottam volna és Afrikában vagy a Közel-keleten lennék, hacsak nem haltam volna meg valami merényletben ill.fertőzéstől. Igen, tudom, lelkileg az is ugyanúgy, sőt még jobban megviselne, de legalább nem érezném magam ilyen haszontalannak. Egész szemeszter alatt korrepetálásra jártam biokémiából és egy vagyont ott hagytam a tanárnál és azt hittem tök jól megy, de így, hogy a vizsga már jövő hét csütörtökön van és a tanár azt mondta, hogy jól gondoljuk meg, hogy mikor megyünk, teljesen elbizonytalanodtam és félek, hogy a karácsonyom gyomorgörccsel fog telni, hogy hülye voltam és januárban már csak egy lehetőségem maradt. Nem szeretem az egyetemünket. Nem arról szól, amiről kellene. Nem tanítottak meg eddig semmi praktikus dolgot, a vérvételt leszámítva. Még csak nem is tudom élvezni azt, amit tanulok, mert egy rohadt mókuskerékben érzem magam és tele vagyok kétségekkel, hogy elég vagyok-e ahhoz, hogy orvos lehessek. Minden áldott nap érzékeltetik, hogy semmik vagyunk, minden nap megpróbálnak valahogy elakasztani és néha már azon kapom magam, hogy reggel pont olyan bunkó pofával állok a villamoson, mint egy átlagos pozsonyi, pedig megfogadtam, hogy soha, SOHA nem leszek olyan, mint ők. Lassanként kivesz belőlem ez a suli mindent, amit szerettem magamban. És félek. Attól is, hogy kidobnak és lesz egy félresiklott életem, meg attól is, hogyha elvégzem, annyira meg leszek keseredve, hogy éppen olyan arrogáns segg leszek, mint a sebészeten a főorvos, aki hátat fordítva mondta meg a páciensnek, hogy aortát kell cserélniük, különben amputálhatják a lábait.

Nem tudom, hogy ott Fent van-e valaki, aki vigyáz rám, de mostanában olyan, mintha. kikerültem a látókörükből, talán elfeledkeztek rólam, talán Isten haragszik rám valamiért.

Az egyetlen pozitívum az életemben, hogy úgy tűnik valakinek végre fontossá válok és a mélypontjaimon van, akihez forduljak, akihez hozzá bújhatok, ami ad annyi energiát, hogy másnap reggel ne bőgjem el magam ébredésnél, hogy megint kezdődik az egész szélmalomharc elölről.

2009-11-28T22:20:00.004+01:00

Hopp, ezer éve és egy napja nem írtam új bejegyzést. Azóta pl. nem szól többé a Sláger, ami annyit tesz, hogy nem hallgatok rádiót, mert még a csend is jobb, mint Ganxstára ébredni, ill. olyan számokat hallgatni, amit halvány lila gőzöm sincs, hogy honnan ástak elő és irritál szinte kivétel nélkül az összes, na de biztos az én ízlésemmel van gond. Maradnak a cédék, előkerült a Eurythmics, Whitney, Ray Charles, mindenféle régi válogatások, amikhez kedves vagy épp fájó emlékek kötődnek. Legalább egy kicsit rendszerezem, hogy milyen zenéket vittem magammal Pozsonyba. Időközben megjelent Rózsi új albuma, egészen fantasztikus lett - az egyik dalt már második napja állandó lejátszáson hallgatom. Ezen a héten volt a medikus-bál, amit kihagytam (átértékeltem a dolgot és úgy döntöttem, hogy nincs kedvem egy egész éjszakányit szlovák zenére bulizni és úgy csinálni, mintha baromira tetszene), másnap a szemeszter második magyarbulija, ami igaz, hogy fejfájósan és kedvetlenül indult, de a végén mégis felejthetetlenre sikeredett. Tetszett, nagyon-nagyon, habár nem számoltam vele, hogy a felsőm alól a melltartóm világítani fog, így eleinte kissé feszélyezve éreztem magam....Na de mi ezen a meglepetés? Kivel mással fordulhatna ilyen elő, ha nem velem?! Az indulás előtti utolsó pillanatok viszont tényleg meglepő fordulatot hoztak...ha nem szédült volna a fejem a vodkától, azt hiszem a lábam is libbent volna.

2009-11-06T12:54:00.001+01:00

Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá. (...) A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok.
(Grace klinika)

2009-10-31T12:56:00.003+01:00

Nem szeretem a Kossuth rádiót, sem a Petőfit. Nem tehetek róla. Slágeres vagyok. Még akkor is, ha néha idegesítő, hogy a reggeli teámat szürcsölgetve Boros-Bochkor megállás nélkül röhög és már elvesztem a fonalat, hogy min. Olyan jó volt, amikor anatómia/fiziológia/mikrobiológia után hazaérve bekapcsoltam a rádiót és mindig megleptek egy jó kis Rózsi-számmal, vagy Eurythmcs-szel, vagy Joe Cockerrel...lényegében mindegy is, hogy mivel, mert kevés olyan dalt adnak, amit ne szeretnék. És akkor szerdán ebéd közben bemondták, hogy november 18-tól politikai beszélgetős műsor veszi át a helyét, a kedvenc rádióm pedig nem lesz többé. Egyszerűen nem értem. Hogy lehet egy tollvonással megszüntetni nem csak a Slágert, de a Danubiust is - Magyarország két leghallgatottabb rádióját? Azon kívül nálunk az említett Kossuthon és Petőfin kívül ez a két adó, amit bárhonnan tisztán be lehet fogni.
Csütörtök reggel is a Bumerángot hallgattam, amint Bochkor olvasói smseket olvas, véleményt mond, idéz Vas Maya blogjából..és olyannyira lehangolódtam, hogy percekig a mennyezetet kellett bámulnom, hogy ne folyjanak a könnyeim és ne kelljen elölről kezdenem a sminkem. Amióta egyetemista vagyok nap, mint nap velem voltak. Szinte minden áldott este a könyveim felett ülve Vas Maya a békítő hétfőjével, a pajzán szerdájával és egy csomó nyálas idézettel, levéllel, amin olyan jó volt Lillával utálkozni és most rossz rágondolni mennyire fog hiányozni. És karácsonykor...ki fog szaloncukorkötözés közben karácsonyi dalokat játszani? Tényleg megszűnhetnek? Miért nem találnak valami megoldást?

2009-10-03T20:36:00.005+02:00

Tegnap temették a Magyarországra kitelepített Vilmos bácsi fiát. Bánt, hogy nem tudtam elmenni apuékkal, de 1kor még csak a buszt vártam Pozsonyban, ők meg már fél órával előtte megérkeztek Borjádra. Szomorú, hogy még csak 49 éves volt és onnan Fentről nem engedték, hogy tovább maradjon. Még szomorúbb, hogy a rokonság ezen része legutóbb mama temetésén jött össze, azelőtt meg Kati nénién. Messzire kerültek tőlünk és már mama sincs itt, mint legerősebb kapocs köztünk.

2009-10-01T12:58:00.003+02:00

/fotó: XXIX. Csallóközi Vásár és apuval boroztunk:)/
Habár idén a vásározás családiasra sikeredett, ez volt sok év óta a legjobb :)) Az egyik kofa a hajam is megdícsérte és két új kendővel gyarapítottam a gyűjteményem:D
Mentem tanulni, hétvégén már összehozok egy hosszabb bejegyzést!

2009-09-02T12:28:00.002+02:00

Igggen, és végre megkaptam és imádom és beleszerettem! Ő a nagybetűs ILLAT!

2009-09-02T11:16:00.002+02:00

"A nyelvtörvény sajnos csak arra jó, amire a jelenlegi politikai garnitúra használja: politikai gyűlöletkeltésre. A jelen szlovák kormányzat legalizálta és legitimálta a csőcselékre jellemző hőbörgést, a xenofób indulatokat, a nacionalista gyűlölködést. Egy olyan nyelvtörvényt hagyott jóvá, amelynek szövege a gyűlöletbeszéd alapja.
A nyelvtörvény semmit sem fog szabályozni, mert a szlovákok le se sajnálják, mi van benne, a magyarok meg nem tartják be!
Ez a törvény szimbólum: a gyűlöletszítás kormányzati politikájának élő, eleven, látványos szimbóluma. Egy olyan politikát szimbolizál, amely Európában háborúkat okozott, s ezért a demokratikus és szabad emberek számára megvetendő és elutasítandó. Ennyi és nem több."
/Lovász Attila, Új Szó/

Tegnap tüntettem. Vagyis nem. Ez nem igazi tüntetés volt. Merthogy a beszédeket kultúrműsorral váltogatták és ültünk (kivéve a füleki énekkar Hűséghimnusza és a saját himnuszunk alatt -ami már sokadszor mondom, de egészen biztos vagyok benne, hogy a világ legszebb és egyben legszomorúbb himnusza). A gyűlés kimondottan hosszúra sikerült, a fenekem elzsibbadt a lelátón és az agyvizem is felforrt a napon. A felszólalások - a pozsonyi magyar nagykövet monoton és halk szövegét leszámítva - tetszettek. Elmondták mindazt, amit én is gondolok erről az egész nevetséges nyelvtörvényről. Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere egy olyan Kölcsey-idézettel búcsúzott, amit azóta is keresek.
Találó volt időközben Szent István intelmeiből felolvasni, illetve azzal kezdeni a rendezvényt, hogy ,,az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő,,
Nem is tudom megfogalmazni a stadion légkörét és a látványt. Körbe-körbe minden tele volt magyar zászlókkal, kokárdákkal, amerre csak néztem piros-fehér-zöld színek villogtak.
Tökéletes választás volt Vadkerti Imrére és Derzsi Györgyre bízni a befejezést...az utolsó dal a Kell még egy szó volt, majd zenei aláfestés nélkül az egész stadion elénekelte a magyar himnuszt. Libabőrös voltam tőle. És kicsit elszomorodtam. Mert ez a nyelvtörvény csak a kezdet.

2009-08-23T22:55:00.004+02:00

Huhhúúú...maradt még nagyjából 32 órám a vizsgámig, a helyzet nem túl fényes, ismét csodára lenne szükségem, mert ha már elcsesztem a biokémiával a nyaram, akkor legalább lehetne eredménye...persze ahogy nézem a papírhalmot magam előtt, nem lennék meglepve ha azt mondanák, hogy januárban találkozunk. Nem baj. Lesz valahogy. Ahogy Attila mondaná, csak pozitívan. Utána kapásból irány Szentendre (dejólesz a Szamos marcipán cukrászdájában félholtra enni magam azokból az issssteni és méregdrága sütikből!!) és végül Dunamocs ( hulla fáradtan sátorban aludni...hmm) Éééés ami a legjobb, drága szüleim elhagyják a fedélzetet legalább 3 napra. Ja, és csajbulit szervezek (egyelőre csak Erika tud róla, ne tessék megsértődni, szólok mindenkinek)

2009-08-21T14:13:00.000+02:00

Egy kedves barátom írta pár perccel ezelőtt:
,,Van úgy, hogy a világ valahol máshol zajlik,de nem tart ez se örökké...,,
Ezért szeretem őt :) Meg is jött a kedvem a tanuláshoz! :D

2009-08-20T19:14:00.001+02:00

Csak mert a napokban ilyen hangulatom van...nem, nem szomorkás...csak...nem is tudom...holnap majd talán megfogalmazom.

2009-08-19T15:25:00.007+02:00

Legalább 50-60 fotót feltennék ide a múlt hétről...na de azt hiszem jobb lesz először csak 4-5 darabbal kezdeni.......

még mindig a hatása alatt vagyok, még mindig álmodozok....és még mindig visszamennék.

2009-08-18T10:49:00.003+02:00

Sosem figyeltem a szépségkirálynő-választást, csak az Új Szó hátulján szoktam megnézni a nyertest. De idén...megláttam ezt a nőt és arra jutottam, hogy ha újjászülethetnék, akkor ilyen külsőt szeretnék. (igaz, a haja tuti festett, de ettől függetlenül szerintem gyönyörű)

2009-08-17T22:16:00.003+02:00

Itthon Nagyváradról... Fantasztikus hét után visszatérve a valóságba, ami cseppet sem olyan szép, mint amilyen Erdélyben volt. Nagyvárad egyszerűen elvarázsol és magával ragad. Még egy görögországi utat is elcserélnék egy ilyen hétért. Igaz, úgy indult az egész, hogy Töci nálunk aludt, pontosabban az ágyamban aludt, így az éjjelt a nappali kanapéján töltöttem, ami egyáltalán nem olyan kényelmes, mint amilyennek látszik (a hajnali hatos ébredéskor még lustálkodni sem volt kedvem, jobb volt széken ülni, mint azokon a deszkadarabokon feküdni). Csapatosan elindultunk, nem volt semmi probléma, minden a legkönnyebben ment (habár a parfümön összetörtem a keletiben, Pesten), na de visszafelé...mindegy, ez megér egy külön sztorit. Mire megérkeztünk Mazsola már ott volt és foglalt nekünk szobát, annnnnnyira jó volt megölelgetni őket - Csarit, Zsoltit és a többieket... Megint egy csomó új emberkét ismertem meg, ismét egy csomó új élmény.. Egyszerűen szavakkal kifejezhetetlen, hogy mekkora értéket képvisel egy ilyen találkozó. Talán a fotók többet elmondanának, de egyelőre Mazsolára és Töcire várok, hogy elküldjék őket..... Na, majd akkor folytatom. Ha meg kellene fogalmaznom, hogy most mit érzek, nem tudom sikerülne-e. Egyik szemem sír, a másik nevet. Az utóbbi időben takarékon voltam és nem akartam olyan szituációba kerülni, ami felzaklathat, bánthat, fájhat, de még olyanba sem, ami után hiányérzetem marad. Márpedig most elmondhatatlanul sajnálom, hogy az idei nyári egyetem is véget ért. Fáj, hogy ezt a sok-sok kedves barátot egy év múlva látom újra és sajgok, amiért ma már egyedül alszom el. Hiányozni fogtok. Vigyetek vissza.

2009-08-02T09:29:00.002+02:00

"Térdeltünk és figyeltünk. És megértettük, hogy a csodát hívni kell. Nem elég várni a csodára, kényelmesen. A csoda nem jön postán, megrendelésre. Megértettük, hogy a csoda néha látványosan és mutatványosan készül, de nem ez a lényege... A lényeg az, hogy hinni kell benne, és hívni kell..."
/Márai Sándor/

2009-07-31T23:02:00.002+02:00

Hatalmas csoda történt: megvilágosodtunk (vagy inkább besötétedtünk?)! Napokig nem volt itthon net (pontosabban 4 napig). Nem zavart senkit, rajtam kívül, mert anyu-apu megnézi, ami a munkájukhoz kell napközben az irodájukban, én meg...kit érdekel, hogy nekem nincs? Amikor elkezdett pislogni a nappaliban a lámpa és időnként magától kikapcsolt a tévé, még arra is ráfogtuk, hogy áhh, régi ez a tévé, lassan venni kell újat! Csütörtök este, amikor be akartam kapcsolni - perszehogy az én kezemtől - kiesett a fél lakásban a villany és a biztosítékos szekrény se javított a helyzeten. Apu szerelőket hívott, akik valszeg csak nézegették, hogy mi lehet a gond, mert itt hagyták az egészet és azt mondták, hogy hétfőn visszajönnek. Apu közben úgy csinál, mintha értené mitől van ez az egész, meg szerintem a szerelők is csak értelmesen próbáltak bólogatni, hogy ,,igen-igen, tudjuk mi a probléma,, közben meg a nyakamat rá merném tenni, hogy azért akarnak hétfőn jönni, mert lövésük sincs, hogy mitől nem működik a tévé, a rádió, az állólámpa, a net, de a csillár igen, ráadásul csak a fél lakásban. Így most az egész lakás tele van hosszabbítókkal, amibe majd ha hozom a megszokott formám, beletekeredek és hanyatt vágódok éjjel.

Apropó, fogyókúra, futás, fóliázás: nem tudom, hogy a mínusz három kilómnak köszönhető-e, de ma első próbálkozásra sikerült nadrágot találnom........igaz felbátorodva nyári ruhát is szerettem volna, aminek a színe őrülten tetszett, de úgy néztem ki benne, mint valami kidekorált, elcseszett kifli. Na de ez már kimondottan haladás.

2009-07-22T19:05:00.001+02:00

Készül a harmadik rész!!! :)
/megj.: pillanatnyilag nagy eséllyel pályázok Bridget szerepére - ki lesz az a hülye, aki átvészeli velem a vizsgaidőszakokat?!:D/

2009-07-21T13:56:00.002+02:00

Kópé lesántult és össze-vissza bőgtem a kapuban, mikor megláttam, hogy baj van vele. Talán túl érzékeny lettem, de mikor már az ölemben dorombolt a megdagadt lábával, még akkor is úgy potyogtak a könnyeim, hogy szegénynek egyfolytában a fejét kellett törölgetnem... Azt olvastam, hogy a macskák viszonylag gyorsan felépülnek akár a lábtörésből is, szóval remélem neki is rendbe jön majd.... Balaton esett, mert Krisznek pihennie kell, úgyhogy Nagyváradig már csak tanulni fogok (remekül hangzik, tudom). Ja, és fáj a fogam. Éjjel már annyi fájdalomcsillapítót magamba döntöttem, miközben mélyhűtött cukorborsót tartottam az arcom jobb felén, hogy hajnali 3ra már aggódtam, hogy ha egyszer sikerül elaludnom, fel fogok-e ébredni. Elszántan beültem a fogorvosi székbe, persze azzal indítottam, hogy adjon valamit, hogy ne fájjon - nem adott, merthogy először kipróbálja fájni fog-e anélkül. Hát nem fájt, ennek ellenére fokozatosan csúsztam lefelé a székben és olyan grimaszokat vágtam, hogy állandóan abbahagyta a fúrást, mert azt hitte a fájdalomtól produkálom magam. Hát nem. Csak a félelemtől, hogy egyszercsak fájni fog :D Holnap röntgen, alig várom - imádom, ahogy azt a gusztusos kis gumilemezkét a számba nyomják és a hányinger kerülget. Váh.

2009-07-16T23:24:00.003+02:00

Úgy tűnik ismét minden rendben, Manócska még be is integetett Krisznek az ultrahangon keresztül :) Szóval a család kicsit megkönnyebbült. Nem lesz baj és kész!
(ez a kép még nem ő, de már sürgetjük nővéreméket, hogy kérjenek legalább egyet a dokitól:)

2009-07-16T12:12:00.001+02:00

Soha életemben nem imádkoztam ennyit. Legalább egyet meghallhatnának.

2009-07-15T23:05:00.001+02:00

Egy új nap mindig új reményt ígér,
a végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
te csak várj, míg felkel majd a nap.

2009-07-15T22:51:00.002+02:00

Angyalok, most amikor kellenétek merre vagytok? Igazán segíthetnétek. Legyen egy szebb holnap. Legyen minden rendben. Akárki is néz onnan fentről, büntess inkább engem!

2009-07-14T17:09:00.005+02:00

Tegnap 30 sikertelen nadrágpróba után feldühödve futni mentem (közben már azon gondolkodtam, hogy inkább a molett-divatba kellene venni az irányt vagy csak simán el vagyok cseszve és majd mindent varratnom kell magamra). Mindenesetre jobban teljesítettem és végül felvágtattam gyalog a lépcsőkön - közben pedig megkaptam életem első dícséretét a lakótelepi cigánylányoktól, akik azt hitték, hogy a fülhallgatóimtól nem hallom őket, szóval egyszercsak az egyik odaszól a másiknak: ,,Akurva, ennek meg milyen jó valaga is van-e!,, Hahh. Na, mindegy. Ennyi voltam mára.

2009-07-13T14:52:00.002+02:00

Nem tűntem el, csak LAZÍTOK! :) Élvezem az édes semmittevést, ami annyit tesz, hogy esténként ugyanolyan fáradt vagyok, csak nem szellemileg, hanem fizikailag - a fóliázás még tart, vagyis pillanatnyilag nem, merthogy Csillával+Erikával 25 fokban borongós időben strandoltunk és hófehér bőröm még így is ráadásul 20 faktoros napolajjal bekenve is megégett, szóval pár napig nem merem befóliázni, nehogy felhólyagosodjon vagy valami. Tegnap már 25 faktorossal felfegyverkezve mentem streetballra, ami elég laposra sikeredett a múlt évihez képest...
Amúgy meg görkori és futás felváltva és végkimerülésig minden áldott nap, de nagyon jó végre tenni valamit, nem csak siránkozni a tükör előtt, hogy hogy néz ki a hasam-combom-fenekem, úszógumi, narancsbőr miegymás. És még jobb látni abban a bizonyos tükörben, hogy napról napra jobb formában vagyok.
A jó forma meg kell, mert már csak 9 nap és irány a Balcsi, ááá már alig várom!!!!! Csak feküdni a napon......olvasni (végre kivégezhetem a Rúnajeleket és a Szederbort is).....jeges kávéval, fagyival és palacsintával tömni a fejem (ennyit a vonalaimról:))....bulizni.....áhh, dejóólesz.

Nővéremék manócskájának már látszik a feje, a kezei és a lábai :))) Lassan már nekem is többes számban kell köszönnöm Krisznek :D

2009-06-30T12:52:00.000+02:00

Elfogadták a nyelvtörvényt. Szóval akkor mostantól nem Pozsonyba megyek, hanem Bratislavába és dunajská stredai vagyok nem pedig dunaszerdahelyi? Hihetetlen.

2009-06-30T09:23:00.005+02:00

A legjobb videó, amit a youtube-on láttam! Érdemes megnézni, egyszerűen imádom! És irigylem Mattet :D
(Zozi, ha olvasol - ez már bővített, újabb verzió:)

2009-06-29T22:33:00.004+02:00

Kínlódok-szenvedek, az utolsó szárnycsapásaimat teszem...elfáradtam. Mégis még annyit kell tanulnom, hogy az elkövetkezendő 48 órától kiráz a hideg. Talán nem is kellene aludnom és akkor nyernék még plusz 8 órát. Közben próbálok Nagyváradra gondolni, mert oda ha törik, ha szakad eljutok... Dolgozok a vizsgaidőszak alatt felszedett +3 kilóm leadásán is, igaz egyelőre eléggé Bridget Jones-osan...... Reggel hideg-meleg zuhany, feszesítőkrém, majd anyu betekeri a fenekem és a combom folpackkal - fél órát bénázok a fóliában, aztán letekerem és örülök. Este ismét krém, folpack, szlovák iskola pályája és kiszenvedem magamból a maximumot (ma voltam másodszor, amíg az anyu elugrott 2 doboz tejért a garázsba, erre pont két nagyon profi srác is futni készült, szóval úgy kocogtam, mintha tök jó kondim lenne, próbáltam nem lihegni, kihúzva és tartással elsuhanni mellettük (na jó, azért suhanásnak nem nevezném :D) Végül fellépcsőzök a hetedikre (na jó, hatodikon beszálltam a liftbe, mert már alig kaptam levegőt) Aztán folpack le, váltózuhany, feszesítőkrém és ismét örülök magamnak. Ja, meg úgy csinálok, mintha már látnám az eredményt. Még a csokit és a kávét is megvontam magamtól (szinte belesajdulok tőle:) Vizsga után végre görkorizhatok is, meg bicó Katival (remélem:) és a közös kocogást is összehangolhatnánk... Ja, meg az utószülinap is jó lenne....meg az unokatestvérkémet közgazdásszá avatják, hozzájuk is készülök garden partyra (jajdejóó), aztán moziba, táncolni, úszni...beugrani Rékáékhoz Villa Rosába....áhh. még 2 nap!!!

2009-06-25T12:57:00.001+02:00

Rövid telefonos videó Cicóról :)

2009-06-24T23:00:00.002+02:00

A leggyönyörűbb verzió, amit eddig hallottam. Finom, felemelő, léleksimogató, tökéletes.

2009-06-24T13:55:00.003+02:00

Legújabb hír: vizsgák után németül kezdek tanulni. Júliustól. És lesz rá nagyjából 14 hónapom, hogy megtanuljak olyan szinten, hogy utána Bécsbe mehessek gyakorlatra. Azonkívül arabul is kellene tanulnom, hogy jövő nyáron elmehessek önkéntesnek (persze ezt apu úgy sem fogja megengedni, mert akárhányszor említem mindig jól összeveszünk - szerinte majd elkapok valami betegséget, lelőnek, meghalok. Majd keresek valami kiskaput). Na de először német. Fel is hívom a tanárnőt.

2009-06-22T19:41:00.003+02:00

Ezek a fotók semilyen más célt nem szolgálnak, csak hogy jobb kedvem legyen tőle. A Millenáris Parkban készültek, ahol persze nem voltam, mert nem voltam mostanában SEHOL, de ha boldogsághormonra van szükségem, akkor Rózsi oldala a legmegfelelőbb választás.
Jimet meg akartam lepni egy képeslappal, erre képeslapot visszaküldték, merthogy Jim közben más városba költözött. A címét meg nem kérhetem el, mert azon már mi lenne a meglepi? Kicsit félek, hogy most hogy leszerelt (legalábbis egy időre), jön a nyár, majd lassanként elfelejtődök. Így ötödik éve eléggé beépült az életembe. Ez vagyok én. Csak a szokásos formám hozom.

2009-06-17T19:00:00.002+02:00

Iiiiiiiiii, megőőőrülök a citrát-ciklustól, a pentóz-ciklustól meg a glükóz, glikogén szintézisétől-lebomlásától!!!!!!!!!! Húszmilliószor leírom ugyanazt, másnap reggelre törlődik! Hiába találom meg a logikát benne, nem tudom megjegyezni mindennek a képletét, minden reakció enzimjét, koenzimjét. Sokkal nagyobb hülyeségeket is megtanultam már, de már annyira fáradt vagyok, hogy nem megy az újabbak befogadása :( még 14 nap és nyár....végre...csak nehogy a nyakamon maradjon a biokémia, jó kis augusztusi programnak. Hogy illeszteném be a szentendrei tábor és a nagyváradi nyári egyetem közé? :D

2009-06-16T22:49:00.003+02:00

Hahha, ez a fickó egyszerűen hihhhetetlen:)))
"Szlovákia megszállása Kun Béla idejéből, amikor is a Magyar Tanácsköztársaság Szlovákia nagy részét megszállta, a kommunisták vörös zászlajával is állatságokat követtek el, gyilkolták és megalázták a szlovák nemzetet" - jelentette ki a nemzeti pártvezér. Slota szerint ebből következik a magyarok viszonya a szlovák nemzethez, 1848-tól egészen napjainkig, hogy Szlovákiára Felvidékként,a szlovákokra pedig szolgaként tekintenek a magyarok.

Az első kérdés, ami felötlött bennem, hogy hol a fenében voltak a szlovákok Kun Béla idejében?! Valahol a hegyekben a barlangjaik előtt birkát legeltettek. Ez a maximum, amit el tudok képzelni :)

2009-06-11T18:50:00.002+02:00

(a legtökéletesebb koncertfelvétel, amit valaha láttam - a tömeg őrjöngése és Bruce Springsteen életöröme meg ahogy sugárzik róla a boldogság attól, amit csinál...feltölt engem is:))
Na de egyébként sem panaszkodhatok, ez a mostani stádium a legjobb...a harmónia és egyéb pozitív érzések mintha cirógatnák az arcom. A napokban lekacsintottak rám onnan Fentről, talán mert az anatómia után kimondottan optimista lettem és élvezettel tanultam...A lényeg, hogy tegnapelőtt sikerült a 11 kredites fiziológia, tehát már harmadikos orvostanhallgatónak mondhatom magam :) És lassan, de biztosan egy taggal bővül a család (nővérkém le fogja szedni a fejem, ha észreveszi, hogy már szét is kürtöltem a blogomon, de egyszerűen nem bíííírom ki:)))
Közben 21 éves is lettem, ami Katinak annyit jelent, hogy jelöltetheti magát képviselőnek (tipikus joghallgató:D), nekem csak annyit, hogy egy év megint eltelt, egy évvel megint közelebb vagyok a céljaimhoz, megünnepelni meg még bizonytalan, hogy mikor fogom - utálom, hogy vizsgaidőszakban születtem!

2009-06-07T15:53:00.000+02:00

Josh Groban. Ez a hang...

2009-06-04T22:23:00.003+02:00

Megfejtettem. Ez mind azért volt, mert este nem bírtam elaludni és elkezdtem azon gondolkodni, hogy még emlékszem-e az egyes erek elágazásaira. És úgy nyomott el az álom, hogy az arteria iliaca interna részeit mormoltam. Ezek után nincs min csodálkozni. Megszállott lennék? Hm.

2009-06-04T09:17:00.001+02:00

Álmomban ismét anatómiából vizsgáztam, szétcsúszva, leizzadva, végtelenségig, Beňuškánál. Jajderosszvolt :S

2009-05-28T09:34:00.003+02:00

Kezdem elhanyagolni magam...Olyan lettem, mint egy remete. Azzal a tudattal, hogy úgyse megyek ki egész álló nap sehova, képes vagyok pizsiben tengődni reggeltől estig, ráadásul esténként szoktam rájönni, hogy néha még csak meg se fésülködtem. Az anatómia alkalmából úgy döntöttem, hogy illő lenne leszőrteleníteni a lábam meg némi arcpakolást tenni az arcomra, ami egyébként 12 éves önmagamra emlékeztet, mivel a vizsgás sminkemet leszámítva teljesen natúr az egész fejem. Ja és az anatómia tiszteletére megleptem magam egy hajbalzsammal, méhpempőssel, hogyha a Snoopys pizsi nem lenne elég karakteres, akkor legalább a kócos hajam fénylően selymes legyen :D (kérdés, hogy kinek számít a vakítóan fénylő hajam, ha csak apu-anyu és tesómék látnak)

2009-05-27T22:01:00.002+02:00

,,Nem kell Bonbon, és ne gyere folyton.

Nem kell vallomás, nekem pont elég egy hős, aki tudja a dolgát.
Nem vár templom, sem gyűrű az ujjon.
Nekem nem vagy börtön, ez nem szerelem drága, csak anyai ösztön.,,
/Magyar Hajnal - Nem kell bonbon/

2009-05-27T21:36:00.009+02:00

Megnéztem a Marley és ént...Annnnyira aranyos film!! Egyszerű, vicces, szórakoztató, léleksimogató és az a kutyus! Beleszerettem a labradorokba, mégha macskapárti is vagyok :) Szombaton pedig megengedtem magamnak másfél órányi kikapcsolódást a magyar filmhét alkalmából és elmentünk Tomival a Csak szex és más semmire (mellékes dolog, hogy karácsony környékén láttam m1-ről), a poénokon már előre nevettem :D és ha nem felejtettem volna el, akkor elhoztam volna Kriszéktől dvd-n is. Nem baj, azóta Boldogság, gyere haza és Nem kell bonbon bömböl a szobámban.

2009-05-27T11:46:00.005+02:00

Na, csakhogy összejött...Tegnap végre sikerült, el sem akarom hinni, azóta szüntelenül az indexem nézegetem, hogy tényleg ott van-e vagy csak képzelődöm :) Nagyon jó kérdéseket húztam, végre a koponya is köztük volt(arc csontjai-az egyik kedvencem), epét, talamuszt, vena cava inferiort és nervus oculomotoriust. A vena cava inferioron az volt a vicces, hogy egy hete a Benuskánál ugyanezt húztam, apró részleteire szedte és jól megszivatott belőle. Kimondottan kellemes volt most vizsgázni. Hónapok óta nem aludtam olyan nagyot, mint tegnap délután, az étvágyam is megjött (az elmúlt két hétben sikeresen leadtam 3 kilót az állandó stresszeléstől). Mikor felhívtam anyut, hogy B, visszakérdezett, hogy D? vagy B? - mondom B, MINT BÉLA! Szerintem le kellett ülnie, mikor meghallotta :D Azt hiszem, hogy ők is eléggé megkönnyebbültek, szegények kb. 10 napja nem kapcsolták be a tévét, mert én egyfolytában az ebédlőben tanultam, sőt minden este náluk vizsgáztam: húztam kérdést és megpróbáltam elmondani. Szóval vége a rémálomnak, mindjárt besorolom a könyveket a többi közé a polcon és teszek egy pipát, hogy ezen már túl vagyok. Elértem a kellőképp tartalmas belsőt. Háhh.

2009-05-24T23:23:00.003+02:00

Éééés kezdődik a következő forduló, elszántabban, mint valaha :D
(Valami Amerika még - hihetetlenül utálom Csipát és Tóth Gabit is, de ez a szám...Magyarbuli+Cati-feeling:D)
Szerda este megnézem újra a Valami Amerikát, áhh.

2009-05-20T16:59:00.002+02:00

Semmi extra nincs ebben a számban, a reggeli kávém közben mégis annyira a fülembe mászott a dallama, hogy kénytelen voltam megkeresni youtube-on. Talán szégyen, de kimondottan kezd tetszeni :D

2009-05-19T11:18:00.007+02:00

Nahát, nem bírok túl lenni már ezen a hülye anatómián. Kezdem antitalentumnak érezni magam. Először is pénteken - már ez egy rossz jel volt - egy irtó kedves nénikét fogtam ki a boncteremben, aki azzal kezdte a feleltetésemet, hogy megkérdezte honnan vagyok, majd rácsodálkozott, hogy milyen erős az akcentusom, tetőtől talpig végigmért és lenézően azt mondta, hogy ,,SZÓVAL MAGYAR!,, két mondatot beszéltem a gyomorról, aztán anekdotázott egyet a magyarokról, megint két mondat és ismét belémszúrt valamivel. Pl. hogy a magyarok analfabéták, mert a szlováktudás hiánya miatt nem mennek egyetemre, stb.
Az i-re a pont az volt, mikor azon elmélkedett, hogy azok a diákok, aki magyar gimibe jártak, később nem értenek szlovákul, a csehről ne is beszéljünk. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy pontosan tudta, hogy nem fogok visszabeszélni, mert vizsgázok és azt csinál velem, amit akar.
Szóval tűrtem, próbáltam ignorálni, kifelé jövet még rá is mosolyogtam, aztán leültem és kibőgtem magam. Az a negyed óra maga volt a lelki terror. Velem ilyen még sosem történt. Csak azért mert magyaros az akcentusom? Hihetetlen!
Tegnap mentem a szóbelire, összesen négyen voltunk, abból ketten a drága tanszékvezetőhöz kerültünk, aki persze minél inkább látta, hogy melyik rész a gyengém, annál mélyebbre akart benne ásni. Két és fél órát vizsgáztam, 8kor mentem be és 10.30kor jöttem ki és azzal búcsúzott, hogy szép vagyok, szimpatikus, intelligens kinézetű és ezt hozzam összhangba a tartalommal. Ezután már nevetve bőgtem, hogy ilyen NINCS. Na de mégis van, szóval jövő héten pótvizsgázok, amikor ő nem lesz ott a suliban - javítva az esélyeim. Ja, és van egy hetem építeni a tartalmas belsőt. Hülye tyúk vagyok, ez van :)

2009-05-11T19:11:00.003+02:00

Ez a dal Demeter György szólójával teljesedik ki :)
Éééés kezdődik a visszaszámlálás: 6 nap anatómiáig!!
(Köv. bejegyzés vizsga után, ezennel elzárom magam a világtól)

2009-05-10T11:57:00.002+02:00

,,Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?

A földre bukni és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?,,
/Dés László/

2009-05-08T19:24:00.002+02:00

2009-05-07T11:26:00.005+02:00

Ismét vége a szemeszternek, nem is tudom hogy telhetett el ennyire gyorsan... olyan sok minden történt, milliónyi csodás pillanaat, mozzanat, ami Pozsonyhoz köt...és most megint itthon...De az a helyzet, hogy minél többet vagyok Pozsonyban, annál jobban szeretek hazajönni, ismerős arcokat látni, nézni a kirakatokat, tömegközlekedés nélkül eljutni A pontból B-be...
Szeretnék Demjén-koncertet újra, nem számít, hogy egy hete az első sorban tomboltunk Komáromban. Szükségem van arra boldogságra, amit a V-Motorock-blokk vált ki belőlem a Lepihenni melletteddel és a Mindig ugyanúggyal folytatva...És szükségem van rá, hogy időnként lássam, hogy azok a zenészek mennyire szeretik, amit csinálnak, mennyire élvezik, mekkora odaadással és alázattal játszanak...Kovács Barna mosolya, Rózsi apró pillantásai a napszemüvege mögül:)), Závodi Gábor játéka lehunyt szemekkel a Légy hű örökre és a Szabadság vándorainál.

A koncert minden egyes perce tökéletes.

2009-05-06T22:28:00.003+02:00

Összejottünk -van ilyen-,
Hogy összejöjjön, ahogy egyszer sem.
Bolondos kis szerelem
Össze-vissza ver a szívemben.
Hajnal körül a rakpart fölül
A Hold a lábunkhoz ül.

Ha átölelsz egy kicsikét,
Azt eltehetjük emléknek.
Így, mondd hogy igen!
Az élet ilyet is tud adni még!
Ha el tudod fogadni könnyedén,
Mondd így: c'est la vie!

Gyönyörű ez a dal... Áhh. Belebizsergek, ahogy hallgatom. Hát még ha lenne valaki, akire gondolhatnék közben...

2009-04-30T15:25:00.002+02:00

Ismét magyarbuliztunk, ebben a szemeszterben utoljára, kicsit kevesebben (az április végei időpontnak köszönhetően), de még így is épp elegen (600an!!!) ráztunk Gloria Estefan Congájára, Republic Jó reggelt kívánokjára, Jacksonra éééés MOBYRA (merthogy külön kérésemre volt a FLOWER - nagyváradi búcsúbulit idézvén..:)) Nagggyon-nagyon jó volt, pedig a hülye immunológia teszt miatt majdnem otthon maradtam. Sikerült megismerkednem a magyarbuli kellős közepén egy bizonyos Ahmeddel Szaúd Arábiából, aki az orvosira jár és a tömeg kellős közepén jéghideg kezei voltak. Fura fazon. Élveztem a helyzetet, ahogy Csilla elkezdte mutogatni, hogy mi együtt vagyunk, hagyjon békén :)) Persze most is már 1kor ágyban akartunk lenni, amiből kb. fél 4 lett, így a női nemi hormonos prezentációmnál nem sikerült túlzottan koncentrálnom, a már említett immunológiáról meg inkább nem is szólok. Erikával nagy nehezen kiizzadtunk magunkból annyi választ, amennyit csak lehetett, majd elválik mennyire volt elég... Jaajj, az a zene, az a hangulat, az a sok-sok tánc....úgy fog hiányozni kerek 5 hónapig. A magyarbuli, ha már valaki belekóstolt, egyszerűen pótolhatatlan, kihagyhatatlan és nem helyettesíthető mással.

2009-04-19T14:27:00.003+02:00

Ha ezen a koncerten ott lehettem volna....tejóóóéég....már milliószor megnéztem, egyszerűen imádom.

2009-04-19T09:43:00.003+02:00

POZSONYBÓL...

2009-04-18T17:13:00.003+02:00

Kirobbanóan érzem magam, szinte megfogalmazhatatlanul tökéletes minden egyes mozzanat, ami a napokban történik velem.... Először is kedden Töcivel görkoriztam Pozsonyban...mivel hogy nem tudok még mindig fékezni és előttem egy kráter tátongott, elkezdtem sikítani, hogy ,,Töciiii!!! Úúúúrisssteeeen, álliiiits meeeg!!!,, - az alkatából eredendően csak egy karnyújtásába került és megálltunk...a lejtőkön kettőnk helyett ő fékezett, szóval megállapíttatott, hogy vele kell járnom korizni :)
Szerdán VÉGRE ismét láttam Plushenkot, nagyon jó formában van, hiszem, hogy olimpiát fog nyerni, Lambielt ugyanakkor nem értem mért vonult vissza, gyönyörűeket ugrott, Savchenko-Szolkowy a Bad dayre, Volosozhar-Morozovék pedig a Total eclipse of the heartra táncoltak, Sinead és John Kerr, Sasha Cohen, Naomi Langék, akrobaták, minden ami ahhoz kell, hogy teljesen a hatása alá kerüljek és még 3 nappal utána se tudjam szívem szerint megfogalmazni azt az estét...Az i-re a pontot Edvin Marton tette fel, akinek nem csípem a produkciói azon részét, mikor majdnem kifekszik a hegedűjével a jégen, de most már teljesen belopta magát az ,,ÜDVÖZÖLLEK BENNETEKET,,-köszöntésével a szívembe - meg lehetett tippelni a sikítás mértékéből, hogy hányan voltunk a stadionban magyarok (megj.: nem is kevesen!!!). Egyszóval extázis volt, szerelmes vagyok a műkorcolyába, mégha én magam 8 éves koromban álltam utoljára jégen... :)
Tegnap István, a király, mint Hájos Zoltán kampányának része, a Társulat előadásában... ,,Magyarok, határon innen és túl, hallgasátok Koppány vezért!,, (aki nem ismerné, eredetileg férfiak és asszonyokkal hangzik el ez a mondat) - nagyon tetszett, a végére meg már annyira meghatott, hogy a Felkelt a napunknál (a teljes közönség felállva tapsolt rá) "..és én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen...veled uram, de nélküled! .....Felkelt a napunk, István a mi urunk!!"-résznél el is kezdtem könnyezni... óriási tehetség az összes szereplő, őrületes ahogy előadják..nagyon szuper volt.
Ma este pedig Republic, egész nap arra hangolok :))
Lehetne gyakrabban polgármester-választás (kötőjellel vagy anélkül?)

2009-04-17T10:40:00.001+02:00

2009-04-12T11:49:00.001+02:00

Adjon már valaki egy épkézláb ötletet, hogy hogy álljak meg emberi módon a görkorival! Pl. lejtőn, kereszteződésnél, esést megelőzendő és egyéb helyzetekben! Tudom, tudom...van rajta fék, de azzal nem lehet hirtelen megállni, mert orra esek... lúzerkedek már megint, milyen meglepő...

2009-04-11T23:00:00.002+02:00

Nap legviccesebb része (persze ehhez tudni kell, hogy Spartak Trnava játszott a DAC ellen):

anyu bejön a balkonról és sápadtan azt mondja:

- Fiam, tudod mit skandálnak a nagyszombatiak? Maďarské kurvy!

Fél órával később miután már azt is hallottuk, hogy verd fejbe a magyart, anyu reakciója:

a tótoknak csak délig van eszük... és már este van, mit vársz tőlük?

Igazából túlzás, hogy legviccesebb, mert inkább a legszomorúbb és a legszánalmasabb is...Kár, hogy még mindig itt tart az ország, sajnálom, hogy foggal-körömmel kell harcolni egy hülye tankönyvért és egy hülye magyar adásért a rádióban. Sajnálom, hogy ez a 21. században még mindig nem alapvető dolog egy demokratikus országban az összlakosság 10%-át kitevő kisebbség esetében. Talán ez már sosem változik. Pedig Szlovákia se lesz soha nemzetállam.

2009-04-10T20:38:00.001+02:00

Minél többet gondolok rá, annál inkább be vagyok zsongva, hihhhetetlenül várom a szerdát, akár egy Rózsi-koncertre készülnék...

Azonkívül most néztem a liftünkben a reklámokat, és jövő héten a polgármesterválasztásnak és Hájos Zoltánnak köszönhetően REPUBLIC koncert lesz Szerdahelyen! Issstenien érzem magam! Milyen kevés kell a boldogsághoz... :) És kitavaszodott és olyan érzésem van ettől az állandó napsütéstől, mintha semmi rossz nem jöhetne, nincs ami letörjön! Jajdejóó

2009-04-10T13:02:00.003+02:00

A kedvenc párom a VB-ről - Tessa Virtue és Scott Moir

2009-04-10T11:01:00.006+02:00

SZERDÁN PEDIG PLUSCHENKO STEPHANE LAMBIELLEL, A.SAVCHENKO-R.SZOLKOWYVAL ÉS PERSZE EDVIN MARTONNAL POZSONYBAN!!!!!

Áááá, dejóóó!!!!!

2009-04-10T11:01:00.002+02:00

Nahát, már megint eltelt azt hiszem 2 hét az utolsó bejegyzésem óta...és most sem vagyok kreatív hangulatomban, de tanulnom kellene és ahhoz sincs kedvem...

Imádom a bolondok napját, teljesen nekem találták ki - na és persze Lillának:) amíg Kati táncolt, mi áttologattuk a bútort a szobában, átláthatóbbá tettük a notebook billentyűzetét és feldobtuk a hátterét is egy kicsit ezzel a fotóval... :D Ja, és a hagyományos fogkrémtrükk se maradhatott ki. Április elsejének még egy héttel később is volt utórezgése, merthogy kicseréltük a sót a cukorral és persze azóta se öntöttük vissza, én meg félkómában fiziológia-tanulás közben megsóztam a teám (a csajok pedig megjegyezték, hogy ez csak velem történhet meg). Aztán müzlit ettem (volna), de a tej eperjoghurttá változott és én naiv lélek nem tudtam mitől, szóval felhívtam Katit és diszkréten megkérdeztem, hogy nincs-e valami sejtése, hogy hogy lett a tej rózsaszín és kb. epres...erre ő: ,,hát április elsejeee!!,, - ebből látszik milyen gyakran iszok Pozsonyban tejet... :D

Kedden a dévényi várnál tanultunk Csilluval, gyönyörű hely, a szlovákok örülhetnek, hogy ezt is megkapták sok minden mással együtt. Az elnökválasztást jobb, ha nem kommentálom, L.Balázsnak igaza van: ha a Smer egy kecskét támogatott volna, ez a nemzet még azt is megválasztotta volna. A szerdahelyi járás viszont megint kitett magáért: 95% Radicovára szavazott és nálunk volt a legmagasabb a részvétel. Sokat nem változtat a végeredményen, de mégis jó érzés. Az elkövetkezendő 5 évben pedig meg már annyira se fog érdekelni a politika, mint eddig.

2009-03-27T16:29:00.006+01:00

Neki kellett volna nyernie.

Erre megnyeri ő...

Brian Joubert csak bronzérmes lett a világbajnokságon Los Angelesben. Fel vagyok háborodva. Nem is tudok értékelést írni róla. Igaza van Joubertnek: érthetetlen, hogy hogy lehet négyfordulatos NÉLKÜL aranyérmet nyerni. Ráadásul azé az első hely, akinek olyan a mozgása, mintha karót nyelt volna, a zene unalmas és még el is esett. Igaz, Joubert is hibázott, na de nem annyira, hogy visszacsússzon a harmadik helyre.
A Savchenko-Szolkowy páros viszont aranyérmes lett a VB-n is...ők megérdemelték.

2009-03-27T12:48:00.001+01:00

,,As doctors, we know more about the human body now than at any point in our history. But the miracle of life itself; why people live and die, why they hurt and get hurt is still a mystery. We want to know the reason, the secret, the answer at the back of the book… because the thought of our being all alone down here is just too much for us to bear. But at the end of the day, the fact that we show up for each other, in spite our differences, no matter what we believe, is reason enough to keep believing...,,
/Grace klinika/

2009-03-22T16:15:00.007+01:00

Rózsi

Závodi Gábor

Vincze Tamás

Vass Attila

Solti János

Bársony Attila

Kovács Barna
(Demeter Gyuri és Menyus hiányoznak, majd pótolom:D)

Mert ha éjjel a Holdról énekelek,
Velem sír a sok éhes kutyagyerek,
Mi együtt mondjuk el mindenkinek:
Mégis sajtból van a Hold, sajtból van a Hold,
Sajtból van a Hold, sajtból van a Hold!!!

2009-03-22T10:46:00.002+01:00

Megnyugodtam. A dunaszerdahelyi járás még mindig a régi: 88,55% szavazatot kapott tőlünk Iveta Radičová és csak 6% körül Gašparovič. Legalább ennyi.

2009-03-21T11:55:00.000+01:00

A Csernus dokis oldal mottója:

Nem hiszek abban, hogy vannak reménytelen esetek. Nincsenek. Mindig van kiút. Ma MA van, újabb nap a bizonyításra.

2009-03-13T15:48:00.002+01:00

Hm. Egyelőre úgy néz ki, hogy csak Rozsnyón lesz Rózsi-koncert... Magyarországon pedig a legközelebbi is Székesfehérvár... Áhh. Szar.

2009-03-12T21:54:00.003+01:00

Nincs hangom. Olyan ez, mint valami büntetés. Nem tudok beszélni. Tegnap felébredtem és nem jött ki egy árva hang se a torkomon. Ilyen velem még nem történt. Rekedt voltam már milliószor, de most... még a gyógyszertárban is kiröhögtek (mert persze a fiatal pasihoz kerültem és nem a nőhöz, pedig őt szugeráltam). Elkezdtem suttogni, hogy ,,dobry den...,, - odanyomta a fülét az üveghez, hogy halljon... aztán suttogom tovább, hogy nincs hangom és adjon valamit. És fülig vigyor lett. Na de azóta mindenkinek csak kellemes perceket szereztem: Vozár, a biokémiás rámszólt mikor Borisszal csináltuk a kísérletet, hogy társaságban nem illik suttogni és hahotázott egyet. Ma a tesóm kihangosított, hogy a kolléganője is hallhasson. Egy csomót filozofáltam rajta, hogy mi lenne, ha így maradnék. Ha soha többé nem tudnék megszólalni. Csak tátogni meg mutogatni... Pl.soha többé nem énekelhetnék még az irdatlanul hamis hangommal se... Belehalnék, komolyan.

Ja, azóta megnéztem egy újabb tipikus amerikai filmet, de ez is tetszett, lehetett rajta nevetni(mert akkor még tudtam hangosan nevetni...), sírni szerintem nem, de talán csak azért nem, mert most nem a mindenen-elbőgöm-magam-időszakom élem:) - a film címe amúgy Csak a testeden át Eva Longoriával.

2009-03-07T22:21:00.002+01:00

Tegnap moziztunk...a lelkületemnek megfelelő filmet választottunk és nagyon élveztem :) Voltak benne dolgok, amik összezavartak és nem biztos, hogy valaha is férjhez akarok menni...de tetszett...az Igazából szerelemre emlékeztetett. Ugyanúgy több szálon fut a cselekmény és végül mégis kiderül, hogy a szereplők ismerik egymást. Kár mélyenszántó gondolatokat keresni benne - esetleg, hogy a nőknek mindig olyan pasi kell, aki fájdalmat okoz nekik - de egy estét megér, nevetni, sírni, felismerni magunkat valamelyik történetben és igazat adni a forgatókönyvírónak abban, hogy nem kell idegbajt kapni a telefon mellett, hogy mért nem hív az a másik, mert ha levetted a lábáról, akkor úgyis magától jelentkezik...

2009-03-06T11:09:00.005+01:00

(ez nagyon béna, de jó rajta nevetni :D)

A héten magyarbuliztunk, nagyon-nagyon-nagyon jóó volt, talán az idei legjobb, ráadásul Cati is eljött, amiről előző nap már majdnem lemondtam.. :) Szóval...hol is kezdjem (jajjj, emiatt van már péntek bejegyzés nélkül, mert nem tudom összerakni a gondolataim) Először is reggeltől a könyvtárban kínlódtunk - Csilla, Kati, később Kriszti és én...Közben két órás kávészünetet tartottunk és tetőtől talpig cigifüstbe burkolva folytattuk a nagy-nagy tanulást...na de hogy a fenébe lehet az emésztőrendszer enzimeire figyelni, ha már lelkiekben bulizunk és Csilla is olyanokat köp be, hogy ,,azt hittem, hogy megjött Amigo, pedig csak a kopasz állt fel,,? Végül feladtuk, legalábbis Kati meg én igen... Később Erika csatlakozott hozzánk és enyhén szédülősen álltunk be a ruhatárba. Be kell valljam, semmi kedvem nem volt hozzá, de azért a rengeteg bókért, amit besöpörtünk már megérte...ja, meg a pólódarabkákért is :))) Aztán tánc-tánc-tánc nagyon sokáig, néha lazán, néha tombolva, néha unottan, néha kirobbanóan... Isssteni volt, már nagyon hiányzott! És hát a ,,Valami Amerika mééééég...most is ugyanúgy vár...,, óóó, Issstenem, dejóóvolt Catival teli torokból ordítani és nevetni és nem figyelni senkire, semmire, csak a zenére és drága barátnőmre :)) Az indulás előtti utolsó momentum...hmm...az a baj, hogy nem találom a szavakat, mert tudom, hogy el fogja olvasni, akire vonatkozik....izééé....hát....tökéletessé tette az estét...

2009-03-01T18:51:00.002+01:00

Zéta blogján találtam, érdemes elolvasni, tanulságos...

"Hideg januári reggel volt, mikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett. Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket. A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?"

2009-02-27T12:51:00.003+01:00

Mekkora kincseket találtam?! :))) Előző előtti magyarbulis készülődésről :) Dejóóó! Erika valszeg ezért is leszedi a fejem...

2009-02-26T20:47:00.004+01:00

Az elmúlt pár nap eseményei Katiék szerint már megint teljesen rám vallanak... Hétfőn azon paráztam, hogy mi van ha mikrobiológia után maradt a dezinfikálás ellenére is egy kis Candida albicans vagy Escherichia coli a kezemen és majd összeszedek egy jó kis vérzéses vastagbélgyulladást, viszketést, stb. Kedden fél 8ra mentem suliba, ELŐADÁSRA, persze én sosem járok előadásra, de erre az egy mikrobiológiára beültem. Akartam. Habár túlzás, hogy akartam. Mindegy. De még előtte: ébredés 05:55. Láttam, hogy Lilláék a fürdőben készülődnek, tehát én már nem nyomulhatok be fogat mosni. Oké, akkor reggelizek...nyúlok a villanykapcsolóhoz...villanás...paff...teljes sötétség. Jó reggelt helyett felmordultam, hogy ,,na basszus,, Kati ,,p....ba,, Lilla ,,shit,, Hatásszünet és a 3 nő gondolkodni kezd, hogy mi a franc ilyenkor a teendő. Addig még eljutottunk, hogy biztosítékszekrény - mégsem történt semmi. Főbiztosíték meg valahol a lépcsőházban. Megvártam a 06:10-et, hogy anyuék felébredjenek a Kossuth rádió reggeli híreire, de a telefonos segítséggel se jutottunk semmire, mert apu nemhogy elmagyarázta volna, azt mondta ne nyúljunk semmihez, mert agyonvághat. Ezután Kati apja következett, ő meg közölte velünk, hogy valszeg a szomszédoknál sincs világítás és egy kampót kell keresnünk. Lilla kampót megtalálta, de persze már mindhárman késésben voltunk. 07:00kor kiléptünk Katival a házból, káromkodtunk egyett a havazásra is és hogy még meglegyen az i-re a pont, tettem 3 lépést és paff....elseggeltem a hóban....nem akárhogy: mindkét lábam teljesen kicsúszott alólam, tőlünk 20 méterre meg egy fickó kutyát sétáltatott... A lúzerkedésnek persze még nincs vége. Beültem előadásra, negyed óra késéssel, elugrottam a fénymásolóba, ahol a csajnak legalább 10 percig tartott 8 oldalt lefénymásolnia, aztán ki kellett számológéppel szoroznia, hogy a 8 szaros oldalért mennyit fizetek. Visszementem suliba, leadtam a felmentésem tesiből, a nőnek egy csomót kellett hazudnom, hogy milyen szörnyű allergiám van, ami miatt nagyon sok gondolkodás után úgy döntöttem lemondok a tornaórákról...persze itt is majdnem eltaknyoltam a hóban, mert a tanszék az udvaron van egy bódéban. A ház körül fenyőfák, merő csendélet komolyan. Aztán rohantam a villamosra, mentem tanulni a könyvtárba. Felszálltam a villamosra, igazítom a hajam, erre egy hüvelykujjamnyi nagyságú tobozt szedtem ki belőle ráadásul majdnem a homlokomba lógott... Nem tudom hány emberrel találkoztam, de amilyenek a pozsonyiak persze az összes rezzenéstelen arccal ment el mellettem. Vagy azt hihették, hogy ez az új divat? Vagy hogy ilyen nehéz a diákélet, hogy bekattantam tőle? Nem tudom. De a villamoson ülve felhívtam Kriszt, közöltem vele, hogy nekem csak ülnöm és meditálnom kellene egy sötét szobában, mert egy Isten csapása vagyok és elmeséltem az egész délelőttöm. Mikor a végére értem, észrevettem, hogy egy pasi vigyorog a képembe majd leszáll. Nagyszerű. Még valaki értette is a sztorim. Aznap este még táncházaztunk, eredetileg büféscsajnak mentünk, de közben beálltunk táncolni - vagyis nem: erőlködni... Amíg Palival tettem, addig nem zavart, de párt kellett cserélnünk és én egy extrafürgelábú fickóhoz keveredtem...össze-vissza dumáltam neki, hogy ,,bocsiii....nagyon béna vagyok....jaj ne haragudj....nem tudok néptáncolni....húú de béna,, stb stb... egyszercsak válaszol: ,,hovoris aj po slovensky?,, Na tejóóóég...ugráltam jobbra...ugráltam balra....és alig vártam, hogy a pasi elkiáltsa magát, hogy ,,SZÜNEEET!!,,

Az utolsó busszal keveredtünk haza és sikeresen benáthásodtam. Tegnap egész nap suliban ültem, kinyíródtam, este már csak feküdni és bólogatni volt erőm...

Óóó, és Katitól+Lillától kaptam egy új naplót, csodajót, magamnak sose vettem volna meg... Olyan, mint Bridget Jonesé... Imádom! kell vennem valami nagyon szép fekete tollat, ami méltó hozzá...

2009-02-22T22:56:00.005+01:00

Nem bírtam ki és nekifogtam a Hazatérésnek.... Ha egy könyv 28. oldalán olyan gondolatot találok, hogy

,,Az őrültséget is teljes szívvel kell csinálni. Mert néha éppen az a helyes.,,

akkor az már rossz nem lehet... :)

Ez az egyik kedvencem lesz, már látom...

2009-02-21T21:52:00.006+01:00

Jaj, már megint szombat... mármint semmi bajom a szombatokkal, a sóhaj csak arra vonatkozik, hogy ismét a vége felé közeledik egy hét... és rohan az idő és olyan iramban telnek el a napok, hogy még fel sem ocsúdtam és vége azon pillanatoknak, amiknek sokkal tovább kellene tartaniuk, hogy megjegyezzem, feljegyezzem és kellőképp értékeljem... Csodás kis teremtmények a barátaim egytől egyig... akár sok-sok angyalka, akik felsegítenek, ha elesnék... napsugarak a vihar után... apró színes kis virágok a hosszú tél után... Nem lehetek eléggé hálás nektek...köszönöm :) Egyébként nem történt semmi különös, csak úgy...jól vagyok. Habár nagyon bánt, hogy Catinak beígértem magam keddre Nyitrára és végül mégsem jött össze, de ezt tényleg pótolom (szavamon foghatsz:) Szerdán nyitógyűléseztünk JAIK-kal, ribizliboroztunk egészen addig, hogy még a lakáson is össze-vissza vihogtunk Katival...csütörtökön meg Kriszt piszkáltam bóbiskolás közben (a nap fénypontja volt kócolni a haját, az orrát nyomkodni, homlokát csiklandozni - meghülyültem én?? :D) Ééés ismét anatómiázok... próbálok lelkesedni.... Kaptam nővérkéméktől egy könyvet, a Darázsfészek után ő lesz a soron következő, alig várom: Bernhard Schlink - Hazatérés.